Szóval az ígért történet.
Kicsi Mofli első útja Szigethalomról indult Budakeszire. Akkor apa fogta és jobb hátul üldögélt apa ölében. Különösebben nem érdekelte az autózás, hiszen akkor lett elválasztva a családjától, akkor került egy újba, és nem csinált semmi mást csak reszketett és sírt. Ezzel a tevékenységgel még egy hétig nem nagyon hagyott fel. De ez érthető. Aztán szép lassan megszeretett minket, és velünk együtt az autózást is.
Nem úszta meg szegény, mivel újdonsült kedvencünket mindenfelé cipeltük. De azt elfelejthettük, hogy Ő majd a hátsó ülésen gubbaszt egymagában. Csak is a jobb egyben volt hajlandó utazni az ölemben. Majd meghalt azért, hogy kiláthasson az autóból. Ha ez megvolt, még a hosszabb utakat is jól viselte. Eddig 2x megjárta már a Budakeszi-Pécs távolságot oda-vissza. Nagyon okos kutya, szemlélődik, tanul.
De azt nem viselte eddig túl jól, ha csak velem kocsikázott. Én ugyanis vezettem, nem figyelhettem rá. Viszont a tegnapi napon, amikor elvittem a doktor nénihez, nagyon okosan viselkedett, és kecsesen ült a jobb egyben. A szuri után is szépen bírta, de az út közepén mégis csak odabújt az ölembe és úgy várta, hogy megérkezzünk.
Hozzáteszem kis Mofli imád tehergépkocsiban utazni, mert jó a kilátás. :D
